A járműbiztosító szolgáltatásának mértéke

A biztosító megkülönbözteti a javítással helyreállítható károsodásokat, és az ún. totálkárt. Totálkárnak nemcsak az minősül, ha technikailag lehetetlen a helyreállítás, hanem az is, ha a javítási költség megközelíti a pótlási költséget (gazdasági totálkár). A totálkár esetén nagyon szigorú korlátozásokkal előfordul az új értéken való értékesítés (a jármú egy éves koráig, csak az első tulajdonosnak).

A gépkocsi az egyik leggyorsabban avuló vagyontárgy, tehát a biztosító térítési kötelezettsége évről évre fokozatosan csökken. Az idő múlásán túl szerepet játszik a használat módja, a korábbi sérülések száma és nagysága, a tulajdonosok száma. (Tehát kiinduláskor a kiinduló alap a katalógusban megjelölt érték, korrigálva ezekkel az értékcsökkentő tényezőkkel. (Értéknövekedés is figyelembe vehető: korábbi felújítás, kíméletesebb használat stb.) Javítással helyreállított károk esetén a szükséges alkatrészek, és a szerelési költség téríthető. (A munkadíj teljes körben téríthető). Az extra tartozékok térítése hasonló módon történhet, de értékét a szerződésben limitálják. A poggyászbiztosításoknál nagyon alacsony limitig vállalják a biztosítók a térítést, azzal a korlátozással, hogy csak a járműben utazók személyes használatú tárgyaira vonatkozik, avult értéken (kizárt a készpénz, ékszer, értékcikk, árukészlet stb.) A gyakorlatban nincs olyan CASCO biztosítás, ami nem tartalmaz levonásos önrészt a szokásos céllal, a biztosított kármegelőzési, illetve kárenyhítési hajlamának növelésére. Az önrész százalékosan és/vagy fix forintban meghatározott részösszege (pl. a kár 20%-a, de legalább 50000 Ft). Az önrész alatti károk egyáltalán nem térülnek, így egyúttal az önrész a kárfelmérési, és bagatell károk költségeinek csökkentését is szolgálja.